Igen el vagyok havazva mostanság. Igyekszem naponta frissiteni, új bejegyzést felrakni, de elég nehéz. Nemsokára egy éves a blog, próbálok majd újítani valami nagyot rajta. Remélem mindenkinek jól telik a nyara és egyátalán nem várja a sulit ! Új telefont keresek mostanság.…
Úgy éreztem, mintha..nem is tudom… mintha nem lenne valós ez az egész. Persze, tudtam, hogy lehetetlen éppúgy mint az, hogy a Föld elkezd visszafelé forogni. Szóval ez volt az. A fájdalom. A fájdalom óceánja, ahol a túlpart olyan messze van, hogy még elképzelni sem…
ma nem rakok fel saját írást, hanem 1-2 kedvenc idézetet írok ki, remélem mindenkinek ugyanannyira fog tetszeni, mint amennyire nekem, ha nem jobban.Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha…
Egyszerűen képtelen vagyok megérteni az embereket, miért ítélnek el másokat. Ha nem ismersz valakit miért mondasz róla úgy véleményt, hogy meg sem ismered? Lehet, hogy tévesen gondolod és igazándiból nem is olyan. Az ember nem olyan hatalmas, hogy ítélkezhessen bárki felett.…
... és végre azt hittem sikerült felejteni. soha többé nem fog fájdalmat okozni. nem vagyok rád dühös. mindketten álmodozunk. a lehetetlent akarjuk. elmentem, vissza mostmár sosem nézek. megbánás nélkül megyek tovább és azt hiszem abbahagyom az álmodozást.,,Nekem Te egy rejtvény…
A szerelem mindig a legváratlanabb pillanatban talál ránk és mi hiába menekülünk megtalál. Megtalál akármerre járunk. Elöször megmutatja a legszebb dolgokat, alámerít a boldogság tengerébe, majd elvisz a megaláztatásokig. Azonban az élet néha elsodorja mellőlünk azt az embert…