Ahogy teltek az idők, elértem ahhoz a naphoz, amikor átléptem a korlátaimat. Nem a szabályok szerint játszottam. Az emberek azt mondták nekem mindig jelentéktelen leszek és második. De én azt mondom erre lehetetlen nincs és én vállalkoztam rá, hogy megmutatom, igenis elérhetem a…

akkor jöjjön is az első...Csak ültem az esőben, ami hol alábbhagyott, hol még jobban esett. Egyszerűen csak a pillanat tökéletessége számított, mint mikor meglátod, azt a valakit, teljesen összeszorul a gyomrod és nemtudsz gondolkodni. Azt mondják a cseppek a szomorú emberek…

Ha minden igaz, elkezdem felrakni a bejegyzéseket, amik már kész vannak. Igyekszem behozni magam. Próbálok olyan gyakran jelentkezni, ahogy csak lehet!D.