A szerelem mindig a legváratlanabb pillanatban talál ránk és mi hiába menekülünk megtalál. Megtalál akármerre járunk. Elöször megmutatja a legszebb dolgokat, alámerít a boldogság tengerébe, majd elvisz a megaláztatásokig. Azonban az élet néha elsodorja mellőlünk azt az embert és mi kereshetünk-kutathatunk a visszavezető utat nem találjuk meg. Vagy ha mégis akkor már nem lesz az igazi. Eltűnik a varázs. Ameddig elérhetetlen addig ellenállhatatlan. Idővel elmúlnak a fájó rossz idők. Megbocsátottam magamnak a hibát. Próbálok mostmár nem gondolni Rád és egyre inkább sikerül. A félelmeim legyőztem. Csak felkelek reggel és szembenézek az aznappal, Nem gondolok rá mi lesz később. Persze az elején utáltalak, hogy így elintéztél. De beletőrödtem, mert tudtam, hogy amibe nem halunk bele, az megerősít és  azáltal, hogy akiket szeretünk sebet ejtenek rajtunk jobb emberré válhatunk. Erősebbé tesz és ha megbocsátunk nekik, többé nem érezzük a seb helyét. Legnehezebb a  kezdeti idők szép emlékeit a feledés homályába burkolni. Akkor gyenge voltam ma már erős vagyok. Az akkor volt, ez meg most van. Az igazság soha nem lehet olyan rossz,mint hogy hazugságokba ringassuk magunkat. Hát fogadjuk el ! Persze nehéz. Az igazság csak 1 percig fájhat, de a hazuság egy egész életet is tönkretehet. Fogadjuk el, hogy nem Ő volt a megfelelő ember hozzánk és, hogy még van elég időnk, hogy még van elég időnk megtalálni az igazit. Elhihetjük,hogy a megfelelő emberrel tökéletes életünk lesz. Fúziónak nevezik ezt. Amikor 2 ember eggyé válik. Néha, amikor az emberek szerelmesek egymásnak, olyan közel kerülnek és annyira összeillenek,hogy onnantól nem tudnak egymás nélkül élni. Lehet, hogy titok , hogy van ez és csak a beavatottak tudják. Bár szerintem nincsenek titkok, csak megválaszolatlan kérdések, amelyekre nincsen válasz. Az élet szövevényes mintáit sajnos mi nem változtathajuk meg, csak szemlélhetjük és elfogadhatjuk őket.

Soraimat egy kis elemzéssel zárom.

,,Szociopata olyan ember, aki szívtelenül, lelkiismeretlenül,szemrebbenés nélkül képes tönkretenni Téged. Először olyan tökéletes és olyan jó,hogy az már nem lehet igaz.Aztán szikével eltávolítja a szívedet és minden egyebet, amit csak akar. Biztos kézzel operál,s ha nem is mindig,de többnyire hibátlanul. És amikor megkapta, azt, amiért elsősorban jött, te pedig ott fekszel az útszélén összetörten,sebektől vérezve, ő csendben továbbmegy, hogy újra elkövesse ugyanezt valaki mással."

D.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.