Éjszaka volt már. A DVD halkan ment, de senki nem nézte. Olyan fél 1 felé járhatott, de akkor 11 órának hatott. Félálomban voltam, el is felejtettem, hogy ott ülsz. Aztán megcsikizted a tenyerem, ami lelógott az ágyról. Összerezzentem, majd mikor kinyitottam a szemem, te vigyorogtál rám, azzal a sunyi kisfiús mosolyoddal. Meglepődtem picit, de nem mondom hogy ellenemre volt. Mondtad másszak le melléd, beszélgessünk. Persze elgondolkoztam, hogy hogyan nézhet ki a hajam vagy éppen a sminkem mennyire van szétkenődve, de nem érdekelt. Beraktál egy filmet, ami elég unalmas volt. Emlékszem, mert hatszor biztos elaludtam rajta, de Te mindig felkeltettél. Miért? Vajon mire gondolhattál? Kíváncsi lennék. Mikor megijedtem, megfogtad a kezem és el se engedted. Furcsa volt, de nem tiltakoztam. Talán ezen a ponton kellett volna visszalépni. Azonban kíváncsi voltam, hogy mi lesz. Kíváncsi, pedig barátok voltunk... Tudtam, hogy vonzódunk egymáshoz és azt is tudtam, hogy hibázni fogunk. De nem tettem ellene semmit. Én sem értem magam. Sajnos hibáztam. Hibáztunk...

folyt.köv.

D.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.