A folyó partján ültünk, mint minden hétfő délután. Emlékszem hideg volt, mondtad is, de én nem fáztam. Melletted nem foglalkoztam ilyen dolgokkal. Igazándiból gondolkodni sem tudtam a közeledben. Elvetted az eszem. Egyszerűen csak szerettelek. Jobban, mint te engem bármikor. Tökéletes voltál. Csak ücsörögtem és figyeltem, ahogy te a köveket rugdalod. Olyan aggódva néztél rám, mintha akármelyik pillanatban eltűnhetnék. Időről-időre megkérdezted:

-Baj van Dorkaa?

Mindig azokkal a bociszemekkel néztél rám, amit annyira szerettem. Persze azt mondtam nincs, hiszen egy ilyen tökéletes pillanatban nem mondhattam hogy van. Ezt most úgy írom, mintha lett volna valami hatalmas problémám. Pedig nem. Csak egy apró hiba. Túl tökéletes voltál hozzám. Ennyi volt a baj. Csak ennyi. :)

D.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.