... és végre azt hittem sikerült felejteni. soha többé nem fog fájdalmat okozni. nem vagyok rád dühös. mindketten álmodozunk. a lehetetlent akarjuk. elmentem, vissza mostmár sosem nézek. megbánás nélkül megyek tovább és azt hiszem abbahagyom az álmodozást.

,,Nekem Te egy rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni. Nekem Te egy vers vagy, amit egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. "

Van egy pont, ahova ha el ér az ember elgondolkodik, hogy a jövő felé tesz egy lépést vagy hátrafordul és a múltat szemléli sajnálkozva. Persze, mindenkit kísért a múltja, mert hát a múltunk az, ami formál bennünket. Formál,alakít, változtat. A múltunk úgyis felszínre tör...Újra,újra és újra. DE nem felejthetjük el a legfontosabb az, amit ma élünk !

Igen, összetörték a szívemet, de mindössze 2 választásom maradt. Vagy visszatalálok ahhoz, aki voltam vagy örökre elveszítem önmagam. Néha kívűlről kell szemlélni önmagunkat, hogy rájöjjünk milyenek vagyunk ahhoz képest, amilyenek lenni akartunk. Vannak emberek,akiket nem lehet elfelejteni. Nem lehet, mert fájó nyomot hagytak a szívűnkben és ez nem múlik el. Sosem.

,,A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.