na ha minden igaz eljutottam odáig, hogy elkezdem felírogatni az angliában cetlikre írogatott ,,bejegyzéseket". lehet kicsit lassan fog sikerülni, mert saját gondolatokat is írok, de majd a végén csak összejön.

április 23.

Arra gondoltam, hogy mostmár nem rágodók a múlton...Nem gondolkodom rajta sokat. Elfogadtam végre az egészet úgy ahogy van. Mostmár mosollyal az arcomon vagyok képes azt felelni: ,,- igen, már vége!" mert igaz. teljes egészében. már nem ,,rinyálok" nem akarom visszakapni sem. rengeteg ember segített nekem, hogy képes legyek ezt elfogadni. elfogadni, hogy nem érdemes olyan után sírni, akinek már nem kellek. köszönöm, hogy elviselték a hangulatingazdozásaim. azt, hogy egyik pillanatban szidom, másikban meg dicsérem. azt, hogy néha sírok miatta. néha nevetek rajta. mostmár nem így van. mostmár ahogy mondták ,, visszataláltál az igazi dorkához, újra ott a rózsaszín csillogás a szemedbe".

Egy ideig nem is akartam hordani azt a bizonyos szívecskés nyakláncot. Azt a nyakláncot, amit csak akkor hordok ha teljesen boldognak érzem magam. Úgy éreztem teljesen fölösleges. Aztán rájöttem, hogy nem játszhatom ezt. Rájöttem, hogy nem süllyedhetek önsajnálatba. Mert már semmit nem érek el vele. Akkor azt mondtam mindennél jobban szeretlek. Mostmár mindenki mást jobban? mostantól az álmaimnak élek. és valóra váltom őket. holnaptól Anglia. kezdem érezni a boldogságot. a boldogságot,ami 1 hónapja még csak álom volt számomra.

[ Angliai út estéje]

D.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.