Tudom mi az a küzdelem. Tudom milyen küzdeni. Tudom milyenek az emberek célok nélkül. Tudom milyen máról holnapra élni és nem tenni semmit.
DE azt nem tudom milyen érzés feladni. Elmentem a szakadék legszéléig, lesétáltam a legmeredekebb lejtőn, majd mikor leértem úgy döntöttem odafent jobb. Elindultam vissza felfelé, küzdöttem, de ami a legfontosabb soha nem adtam fel. Lehet, hogy 1-2 kő, amiről azt hittem szilárd, örökké ott marad, eltűnt a szakadék aljában. Lehet, hogy 1-2 kő, amiről azt gondoltam segíthet, elvágta kezemet és visszaestem. De nem adtam fel és soha nem is fogom. Talán olyan magasra soha nem érek vissza, ahol eredetileg voltam, de én megpróbálom és amíg van rá akár csak 1 kicsi esély is, addig én nem adom fel. és ha nem sikerül legalább tudom. hogy megpróbáltam...
és még az is lehet, hogy több leszek, mint előtte voltam !
Megpróbáltam, akartam, hittem, küzdöttem, igyekeztem, szenvedtem, de végül elnyertem a jutalmam...
D.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.