Te voltál az egyetlen álmom, soha nem is volt más. Te voltál a kezdet és azt akarom, hogy Te legyél a folytatás. Te voltál a jutalom mindenért. Ha néha féltem, melletted elfelejtettem mindent. Amikor velem voltál, nem kellett más semmi. Féltem, hogy álmodom, mégis elhittem...
Én vártam már eleget, de valahogy mindig elhittem, hogy rám talál valaki. :) Valahogy mindig hittem, hogy egy nap eljön értem bárhol is jár. Végül majd rám talál...
Te voltál az álmom és ez az álom szebb volt mindegyiknél. Ahogyan reggel ébredtem, az összes nap mást ígért, mint egészen addig. Mindennapban ott volt az új varázs. Nekem csak Te kellettél és senki más.
Tudom mostmár vége. Mostmár jó úton járok. Bárhogy fáj én elviselem. Tudom örökké fájni fog, de elviselem. Képes vagyok rá. Új nap ébred. Új nap vár. Akkor ,,vak" voltam, most újra látok. De félek késő már...
...érted mégis útnak indulnék...
ÚJRA!
D.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.