Hát, úgy tűnik a mi sorsunk már nem együtt folytatódik tovább.Sajnálom.De próbálom elfogadni, hogy az életben mindig vannak mélypontok...Igyekszem összekaparni magam, de tény, hogy rettenesen fáj.Remélem azért, ha eszedbe jutok örülni fogsz majd.Csak annyit kérek emlékezz rám...Semmi mást.Nem könyörgök, nem sírok. Felesleges. Még mindig szeretlek.Talán utoljára mondom el.Tudom így kell lennie.Inkább láss most a sorok mögé és Te érteni fogod miről beszélek.Köszönöm, hogy szerettél. Ez a 4 hónap egy álom volt nekem. Már most hiányzol, de remélem, ez az érzés majd idővel eltűnik.Hiányzik a mosolyod, az ölelésed...Hiányzik, ahogy azt mondod ,,persze".Hiányoznak a közös szombatjaink.Kilátástalannak látom a jövök..Egyedül..Nélküled...Próbálom összerakni a szívem, meg persze magam is, de ez nem fog könnyen menni! De majd egyszer sikerül.

mostmár soha többet nem kapok ,,esti mesét":(

babylove.D.

Valami legbelül eltörött nagyon,
Szilánkjai nem kopnak, nem hagyom,
Csak vagdosnak szúrnak keményen,
S nem maradt más csak a reményem.

Tiszta szívből szerettelek s érzem,
Ez a szív hasadt meg most végleg,
Gyógyír talán más már nem is lehet,
Te vagy egyedül kitől e szív beheged.

S ha talán mégis van más szer e sebre,
Nem hiszem hogy varr nélkül behegedne
Olyan csodás embert párul nem lelek,
Senki nem ad oly gyönyört mint mi volt Veled.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.